(Az első trilógia és a Pletykák című kötetek megismeréséhez olvasd el a cikksorozat első részét.)

Míg az első trilógia néhol kawaii-momentumokkal megspékelt shoujo-manga volt, az új trilógia (amelynek eddig csupán két része jelent meg) már sokszor dark fantasy elemekkel operál, ráadásul már a szereplők sem olyanok, mint voltak.

Az első trilógiában történtek óta eltelt egy év. Ai visszament Ai-földre, és féltestvérével, Norával tartja fenn a dougenek (azaz angyalok) és emberek közötti törékeny békét. Amikor már nagyon unja, hogy csak kirakatszerepe van, ráadásul borzasztóan hiányzik neki Kent, pont kapóra jön a Déli alkony prizmája, amellyel mind a Földre, mind Ai-földre közvetíteni lehet a koncertjét. A koncert után a prizma segítségével a fúriákkal elteleportál a Földre, ahol különös események történtek ez alatt az egy év alatt: elkezdett elterjedni egy újfajta drog, a tAnk, amelynek Kent is rabjává válik. A továbbiak már sajnos spoilerezésnek minősülnének, úgyhogy eltekintek a szövevényes sztori bemutatásától, lényeg a lényeg, hogy az eredeti trilógia (ami alapból tetszett) sokkal mélyebb jelentésárnyalatokkal bűvült.

Immáron megjelennek olyan témák is, mint a fajok közötti ellentét, az egymással való együttélés szabályainak lefektetése; ezek a témák pedig reflektálnak napjaink eseményeire.
Úgy vélem, a két trilógiát két eltérő korosztálynak írták - az első trilógia inkább a kamaszoknak való, a második viszont már felnőttebbeknek is élvezhető. Ai most már megkomolyodott kissé, ráadásul (számomra ez egyértelműen pozitívum) már nem vele foglalkoznak az írók elsősorban, hanem a történet komplexitására és a különböző konfliktusokra helyezik a hangsúlyt.

A második trilógia első kötetének borítója

A rajzok kidolgozottsága mindkét trilógiában figyelemre méltó. A rajzok minősége teljesen korrekt, jól tudnak a szerzők érzékeltetni velünk különböző eseményeket, szinte filmszerűen.

A két trilógia borítója viszont alapvetően eltér egymástól; míg az első trilógiáén csak Ai szerepel, elég sötét tónusú rajzokon, amelyek annyira nem is fogják meg az embert, addig a második trilógia borítója lényegesen eklektikusabb. Őszinte leszek, nekem sokkal jobban tetszenek a második trilógia borítói, nem zavaró a rokokós túldíszítettség, megfelelő mértékben felhívja magára a figyelmet a könyvespolcokon.

Egy szó, mint száz, bátran ajánlom mindkét trilógiát, illetve a Pletykák című kötetet is megvételre, remek szórakozást nyújtanak, nekem nagyon bejöttek.

Kommentek száma: 0Címkék: képregény, ai, cikk, princess, saga, 2, ii, kent, tank, déli, alkony, prizma, trizma