A Hellsing Hirano Kouta 13 részes, 1997-ben kiadott sorozata, ami mondhatjuk, hogy mára az egész világon ismertté vált. Lássuk, mi hozta meg neki ezt a hatalmas népszerűséget és sikert, mi tette kiemelkedővé ezt a mangát!

Rengeteg titkos szervezet és ügynökség működik a világon. Sosem fogjuk megtudni, ki figyel minket, vagy vigyáz ránk, amíg alszunk, iskolába járunk, dolgozunk, vagy egyéb számunkra fontos dolgot művelünk. Ki tudja, hány ismert, vagy titokzatos veszélytől óvtak már meg olyanok, akiknek a létezéséről álmunkban sem gondolnánk bele? A Hellsing Királyi Protestáns Lovagrend is egy ilyen szervezet, akik speciálisan Anglia érdekeit és lakosságát védik a fenyegető veszélyek ellen, amiről rettentően kevesen tudnak. De talán jobb is ez az áldott tudatlanság, mert ami ellen harcolnak, az csak folytonos rettegést és pánikot idézne elő, senki senkiben nem bízna... De hát mit is várhatnánk, ha az említett veszedelem a vámpírok? Bizony, vérszopó, emberfeletti, gátlástalan és az humanoidokat csak tápláléknak tekintő fenevadak, az éjszaka urai. Ez azonban egy több évszázada folyó "probléma", amivel a megfelelő emberek derekasan és mondhatjuk, sikeresen veszik fel a versenyt. Talán örökké folyhatna a sötétség mesterei és az halandók közötti, a tömegek előtt láthatatlan, de valójában rettenetes és véres ütközet. Azonban most valami készülődik, valami, ami megváltoztat majd mindent...

A manga legjobb erényei közé tartozik a nyers és néha már-már provokatív szövegvezetés, azon belül is kiemelném Alucard társadalomkritikáit, melyek elég gyakran hangzanak el a Hellsing titkos fegyverének (aki megjegyzem egy vámpír, akit engedelmességre bírtak) szájából. A karakterek kellően érdekesek és jól kitaláltak, minden részben megtudunk valami érdekeset róluk, főleg a legfontosabb karakterekről. Aki szereti a jó poénokat (amik a legtöbbször kiválóan vannak időzítve) az a Hellsingben biztosan nem fog csalódni. Ha nem is minden második oldalon (ami azért túlzás is lenne) de nem egyszer fogunk hangos röhögésre késztető részeket látni, ovlasni, amik igencsak feldobják az amúgy sem gyenge élvezeti értéket.

A rajzok kiválóan sikerültek, nem érezni bennük olyan sterilitást és ürességet, mint néhány újabb mangában. Meg kell megjegyeznem, hogy eléggé véres és durva sorozatról van szó, így az emberi végtagok és egyéb részek nagy arányban vannak természetellenes helyzetben és szétroncsolva a műben. Szerencsére a sokadik akció után sem válik unalmassá, vagy egyhangúvá a rengeteg gyilok, hála a remek ábrázolásnak és ötletességnek. Továbbá mind a karakterek, mind a helyszínek nagyon jól ki vannak kidolgozva, szóval a rajzokkal maximálisan elégedettek lehetünk.

Ahogy a fentiekből látszik, a Hellsing igencsak megérdemli a figyelmet. Ha még nem forgattad e remek mangát, ne halaszd sokáig az olvasását, mert egy remek műtől fosztod meg magad, ami biztosan számtalan kellemes percet (órát) fog szerezni számodra!

Írta: slawter